Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A beosztott lelkész citromfacsaró intelmei --- 649. ---

2010.12.06

Kép

A beosztott lelkész citromfacsaró intelmei --- 649. ---

 

A gyülekezeti alkalom befejezése előtt a beosztott lelkész örömteli tekintete még egyszer végigfutott a formálódó közösségen, majd a következőket fogalmazta meg. – Az adakozás is része az istentiszteletnek, hol nyilván legelőször önmagunkat adjuk. Megkérem szeretettel kedves híveimet, hogy amennyiben az igehirdetés bármikor is valamilyen előre nem látható okból elmaradna -, úgy az adakozásról akkor se feledkezzünk meg, de Jeruzsálemről sem -, amire a felelet a jelenlévők egyértelmű hosszantartó bólogatása lehetett.

 

    Ugyanez a pap az egyik családlátogatáskor a következővel szembesülhetett. 

- Nagytiszteletű úr /!/, teljesen reménytelenné lett minden -, fogalmazta meg az

állásnélkülivé lett kétségbeesett családapa.

A lelkész azonban nem jött egyáltalán zavarba, és kivett a táskájából egy szép és 

egészséges citromot, majd avval fordult az elkeseredett családfő felé -, hogy próbálja ezt meg naponként hittel megfacsarni, ami majd kitartásában erősítheti meg - és, hogy hiába is dolgozna például kondigépen -, mivel az sem vezetné el a nagyobb remény felé - álláskeresésében.

 

    A látogatás végül is azon közös gondolattal zárult, hogy miként is nem számolt senki a fájdalommal /?/ -, ameddig az öröm tartott…

Az apuka azóta újra állást szerezhetett, s most a citromalapú üdítőitalok facsarórészlegén

dolgozik.

Munkáját a legnagyobb örömmel végzi, és felettébb hálatelt szívvel gondol a beosztott

lelkészre, mivel lelkében azóta sem volt felfordulás -, amióta megtörtént a pálfordulás.

    

 

Budapest – 2010. dec. 05.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Köszönetem

(b e m, 2010.12.07 10:19)

Megint jó illatot hoztál. -_-

Egy kis javítás...

(Ilona, 2010.12.07 10:16)

vagyunk = válunk

Kedves történet.

(Ilona, 2010.12.07 10:13)

Míg kifacsart citromokká nem leszünk, nem érkezik változás életünkbe, mert akkor tudunk leginkább imádkozni...mert a megélt hiány adja a legnagyobb sóhajt.
Amikor a citromot facsarjuk, illatozik és mi?
Mi is akkor vagyunk talán jóillatú áldozataivá az Úrnak?

A fényképfelvételen...

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.06 14:09)


... Kerepesi temető - Budapest 2010 -_-