Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A látlelet --- 684. ---

2011.03.12

Kép

A látlelet --- 684. ---

 

Egyik csendes nap előzi meg a másik csendes napot, állapította meg önmaga társaságában -, egy lelkiekben gazdag egyházi gyülekezet Főtisztelendője.

 

    A társaság az nem lehet pénz, és ugyan meg kit is boldogítana a pénz társasága/?/ -, folytatta magánelmélkedését az atya.

    Már a következő vasárnapra készült, hogy elmondhassa híveinek, hogy – ne azt keresd ami mögé elbújhatsz, és sohase temetkezz a mindennapi robotba sem!

    Le kell mindent tenned, eddigi életedet -, de még önmagadat is, folytatta csak gondolatait -, amikor megjelent és sürgetően kopogtatni kezdett egy szép és fiatal nő, az omladozó plébánián…

   Alighogy köszöntötte a papot, máris mondandójába kezdett. – senki vagyok és semmivé leszek, mivel nem találom meg a boldogságomat -, mert a divat csupán eltakarja boldogtalanságomat, de elfeledtetni képtelen azt.

    Az atya megértően bólogatott, miközben egyre inkább érdekelte mindaz, ami elhangzott – viszont az meg még jobban nyugtalanította, mi nem hangzott el -, mivelhogy vendégének sorsa megérintette.

    Elmondta még a kis nőcske, hogy volt egy férfi aki egy alkalommal szeretetébe rúgott, amiről látlelet is készült -, mit fel is mutatott.

    A pap még sokáig nézegette a nőn a rúgáshelyet, majd a látlelet tanulmányozásába kezdett.

    Ezután a következőket válaszolta, és pediglen azt, hogy – szívesen megcsókolja ott, ahová belerúgtak -, ám ugyanakkor megkéri, hogy erről ne készüljön látlelet -, mivel a mennyei Atya, az úgy is mindent lát.

 

http://www.bemiklos3.eoldal.hu

 

Budapest – 2011. márc. 12.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>