Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nagy(i) kiismerhetetlen --- 626. ---

2010.11.17

Kép

 

A nagy(i) kiismerhetetlen --- 626. ---

 

A vállalkozók és az alvállalkozók egymás közötti vitájában, az egyik felszólaló a következőket nehezményezte. Akinek van pénze, az nem akar fizetni -, aki meg szívesen fizetne, annak meg nincs pénze -, de esze sem, tette még hozzá igen találóan -, ám ezt mintegy önmagának mondotta csupán, így azt senki nem hallhatta meg.

    Avval fejezte be a mondókának is beillő hozzászólását, hogy a felgyülemlett kérdések láttán, helyzetünk odáig fog elmélyülni, hogy végül senki nem ismeri ki majd magát -, a vállalkozói kérdéskörben.

    Igen, igaz, úgy van -, hangzott végig a gyűlésterem padsoraiból, mit a tévék egyik híradásából követhettem végig - legnagyobb unalmamra…

    Nem igazán kaptam fel a hírt, mivel a vállalkozások valójában a legkevésbé foglalkoztatnak.

    Másnap a közeli gyógyszertárba vitt utam, hogy egyik szenvedő agglegény barátomnak vásároljak beteg aranyerére – ice cream-et.

    Nem kell mondanom, hogy igen hosszú sort fogtam ki, s a kétségbeesett sorban állók már arra is gondolhattak, hogy elfogy majd a gyógyszer -, amikorra nagy későre sorra kerülnek.

    Már csupán egy nagymamakorú hölgy állt előttem, aki után magam következhettem volna.

    Miután elővarázsolta a fürge és szemrevaló csinos kis gyógyszerésznő a receptekhez járó gyógyszereket, megkérdezte a nénikét, hogy ismeri-e a szedésmódot (?), amire a válasz sem váratott soká, hogy a szedésmódot jól ismerem drágám -, csupán önmagamat nem ismerem.

    E frappáns válaszra felcsattant a nevetéstől a kedves méregkeverőnő, s talán ölelkezve egymásra is borulnak -, ám ezt a pulton lévő elválasztó üvegfal megaakadályozta.

 

    Ezután magam következtem, s kérésemre a lehangoló válasz, hogy az utolsó aranyérre alkalmazható ice cream-et sajnos -, de most adtam oda az ön előtt kiszolgált asszonyságnak.

    Majd arra gondoltam, hogy mennyit is kell szenvedniük szegény agglegényeknek.

    Talán magát a gyógyszerésznőt kellett volna elvinnem, ifjú barátom meggyógyulásához és felvidításához, hogy végleg elfelejtse aranyerét.

    De ez csak hiába lett volna, ugyanis az aranyér nem felejt -, ha egyszer ice cream-re gondolt!  

 

Budapest – 2010. nov. 17.

   Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A fényképfelvételen: Nagyvárad...

(Bősze Emil Miklós, 2010.11.17 16:21)

... és Ede barátom. -_-