Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tartásdíj --- 658. ---

2010.12.26

Kép

A tartásdíj --- 658. ---

 

Tavaszodott.

    Mindenki éppen a márciusi ifjakra emlékezett - amikor az időjósok sűrű havazást jövendöltek és farkasokat -, ami igencsak szokatlan volt ilyenkor, s a tavalyi hóra meg senki nem emlékezett már – mivel az egyszerűen csak elolvadt.

    A márciusi hó azonban nem tarthat soká – mivel ez hamar elmúlik mint életünk -, gondolták csak magukban az emberek, ám meggyőződésükből hiányzott a teljesség.

   

    Felhőanya szokatlanul feketének tűnt, s éppen látványtervezővel ellenőriztette jégkristályait -, mielőtt útnak engedné azokat, köztük legkedvesebb hó-fiával – Hópehellyel, kihez felhőanyaként még intézett néhány anyai intelmet -, annak elindítás előtt. – Menned kell - s közben nagy fehér sarkköri hóbaglyok kórusának énekével telt be a felhőrendszer -, és már nem tarthat vissza féltő szeretetemnek szorítása sem. A siker felemelő és boldogító útja áll most előtted. Apád nem törődött veled, s nem fizetett gyermektartásdíjat, viszont most az elindulás lázában égsz -, s féltelek nehogy elolvadj – mielőtt elbocsátanálak. Engedd el bátran magad, s ne is tekints többé vissza -, mivel még sókristállyá változnál át - amiként Lótnak felesége, ki a hegyre menekülés közben veszett el – hátratekintvén. Páratlan és egyben visszahozhatatlan egy lehetőség így hát ez most, hogy megkapd az égboltozat helyett – a  csodálatos földi világot -, meglátván és megismervén lenyűgöző embereit annak.

    A hó-fiú ezután hősies bátorsággal vetette alá magát, s élvezte az élet által elrendelt sorsát - a szállingózást.

    Nyilvánvalóan nem volt ez szorongásmentes, mivel nem vágyott a térdig érő hóba, mindazonáltal hóakadályként sem szerette volna megnehezíteni -, az amúgy is elgyötört emberek életét, bár eszébe ötlött a szánkózni vágyakozó gyermeki várakozás gondolata.

    A Hópehely úgy szeretett volna elolvadni, hogy áldás lehessen.

    A Föld már nem is tűnt idegennek szemei előtt, amikor madárperspektívából éles hó-szemeivel felfedezett egy szép leányt -, s az a gondolata támadt, hogy belehull.

    Senki nem gondolná a figyelmes Olvasók közül, de a nőn éppen egy újonnan vásárolt kalap volt -, és ezen landolt le Hópehely.

    A kis nőcske hazaérvén meglátta a kalapján lévő Hópelyhet, s mosolyogva lefricskázta azt-, és ez végzetesnek látszott a hó-fiú számára…

    Életének eseményei azonban még egyszer visszaperegtek.

    Örömmel látta meg felvillanásként felhőanyját, jégkristály testvéreit és nem marasztalta el többé felhőapját sem -, az elmaradt tartásdíjért.

 

    De, hogy mi lett a nőcskével?

    Igen evvel még tartozom Kedves Olvasómnak!

    A kis nő még azon a nyáron boldog igent mondott, és férjhez is ment.

    Majd nagyon boldogan éltek.

    Házasságukból meglehet öt gyermekük született, míglen a családapa hópehelyként el nem tűnt -, és a későbbiekben nem fizetett sohasem gyermektartásdíjat.

    És ez eset megtörtént.

    Persze nem ugyanígy.

    A szereplők mind élnek.

    Csupán Hópehely hiányzik.

    

Budapest – 2010. dec. 25.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

        --- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Köszönetem

(Bősze Emil Miklós, 2011.01.01 06:40)

Köszönöm Erzsébet.

Legyen Áldott Újesztendőd! -_-

lotuszom@freemail.hu

(Lótusz, 2010.12.31 16:28)

Kedves Emil...
Köszönöm, hogy jöhettem, szólhattam és olvashattam!
Köszönöm, hogy mindeközben a barátoddá válhattam.
Békés, boldog, új évet kívánok Neked, szeretteidnek, és látogatóidnak!

Köszöntésem...

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.31 14:59)

Minden Kedves Olvasómnak Boldog Újesztendőt kívánok!
Köszönöm, hogy megannyiszor meglátogattatok -, bajaimban-örömeimben.

Legyetek áldottak!

További Szeretettel: e-mail. -_-

Kegyelemmel...

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.29 11:29)

... fizet -, és jó ezt tudnunk.

Szeretetéből. -_-

lotuszom@freemail.hu

(Lótusz, 2010.12.29 11:12)

Nem mindennek, kedves Emilem...
A szeretetnek nincs.

A dolgok ára...

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.29 10:39)

Mindennek ára van.

'S nem is csekély... -_-

lotuszom@freemail.hu

(Lótusz, 2010.12.29 10:27)

Úgy érted kapjam? ... Vagy fizessem ?
:)))))

Jó, hogy már jobban...

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.28 13:58)

Internettartásdíj? -_-

lotuszom@freemail.hu

(Lótusz, 2010.12.28 11:15)

Köszönöm, jobban vagyok! :))
A hozzászólás pedig öröm volt számomra..., mint minden írásod esetébe, most is.

Köszönetem

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.28 07:21)

Mielőbbi javulást kívánok, és megköszönöm kedves hozzászólásodat. -_-

lotuszom@freemail.hu

(Lótusz, 2010.12.27 21:52)

Azt hiszem, lázas vagyok... A torkom fáj, rekedt vagyok...
De jöttem, hogy újra olvashassam ezt az írásodat.
Feltölti az ember lelkét. Akkor is, ha fáj.
Fáj Hópehely sorsa..., és mit is mondhatnék neki, mint azt, magam is voltam már boldogan szálló, kalapot találó, majd lepöckölt Hópehely...
Szeretettel ölellek!

Le van fagyva...

(b e m, 2010.12.26 15:52)

... már a Freemail-em is. -_-

Egy átemelt hozzászólás

(b e m, 2010.12.26 09:16)

#2 - moonlight - 2010.12.26 - 08:13:50
Kedves Emil!

Jól sikerült csoportképet készítettél.
A farkas nem eszi meg a telet, tudjuk, és a tél sem űzi el őket. Csak éhesebbek lesznek.
A hó-fiak meg most is keresik az aktuális kalapokat. Inkább kebelbe esnének, és ott olvadnának, de ilyenkor még kalapot viselünk. Hideg van.
*.* --- Forrás: Virtus --- -_-

Köszönetem

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.26 09:14)

Köszönöm Erzsébet. -_-

lotuszom@freemail.hu

(Lótusz, 2010.12.26 09:10)

Drága Emil...
Van egy tippem...
Gyönyörű, és nagyon szomorú ez a történet.
Ki kicsoda?
Hópehely a szerethető, szívemnek kedves.
A Nő az ostoba.
Az Élet pedig..., igazságos.
Megkönnyeztem ezt a kedves Fiút.
És ölelem, mint mindig.

Szerinted...

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.26 08:10)

... kit takarhat Hópehely személye?

Tudnod kell... -_-

A fényképfelvételen...

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.26 08:09)

... Kerepesi temető - 2010 -_-