Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Arcod amit elhallgatott --- 676. ---

2011.03.02

Kép

Arcod amit elhallgatott --- 676. ---

 

Egy tanácstalan agglegény amire ráeszmélt a park sétányán áthaladó leányok nevetésére, már el is múlt a tavasz -, és bezárta kapuit véglegesen a május, s a kulcsok azóta sem kerültek elő…

 

    Nem volt az sem mese – de csoda sem -, ami körüllengett egy leányt, ki menekülni próbált saját személyiségétől, ám csupán a fodrászig jutott el.

    Világod mára már nem sokszínű mesés elemekből épül, de mégis megvan -, mit így is egészen látványosnak érzékelek.

    E világ, mintha egyszerre tévelyegne és ingadozna is egyben -, Te azonban nem.

    Tisztán emlékszem még, hogy ott voltál és ahogyan álltál, ám nem tudtál kibontakozni -, ugyanakkor még nem látszottak az élet váratlan akadályai.

    Kárba veszett tervek és gondolatok sora áll már mögötted, viszont nem remélhetsz sohasem győzelmet ott -, ahol a csoda egyszeri, és nem ismétlődő.

    Saját gondolataidhoz, máig is vissza tudsz térni.

   

    Még énreám is visszatekintettél, de nem lett volna szabad -, mivel már nem álltam ott!

    Megvallva magam is rád pillantottam még egyszer, és arcod nem engedte, hogy tekintetem továbbvigyem, ám orcád elhalványult  -, mielőtt kielemezhettem volna azt, hogy mi is az amit elmond -, vagy azt amit elhallgat.

   

 

Budapest – 2011. márc. 02.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A fényképfelvételen...

(Bősze Emil Miklós, 2011.03.02 17:02)

... Kerepesi temető - Budapest -_-