Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Búcsú a vadontól /Harmadik, egyben lefejező rész/ - 670.

2011.02.02

Kép

Búcsú a vadontól /Harmadik, egyben lefejező rész/ --- 670. ---

 

Elegem van a város rengetegéből, hol már-már a boldogságot is digitálisan mérik -, így elindulok még pitymallatkor, hogy jelen lehessek a vadon ébredésénél.

    Internetről lehívott műholdas fényképfelvétel alapján szándékozom felkeresni a vadon tiszta forrását, ami egy ismeretlen tóhoz vezet -, mely még nem a tisztító kénköves tó. Sorra felugranak mind egyre bennem kicsinyhitűségem ostoba kérdései, amikor éppen a legnagyobb hitre lenne most szükségem -, a vadon hangjának meghallásához. A vadonnal való első találkozásom kapcsán már azonnal felmérhettem a vadon gazdagságát, melyet szembeállíthattam önmagam szegénységével -, ami már önmagában is egy szokatlan egymásra találás. Végiggondolom közben életemet, s azt, hogy a siker nem hosszan tartó -, csupán az odavezető út hosszú, mint e mostani utam is. Átfutnak előttem lemeztelenítetten életem nagy-nagy szerelmei, s testmagasság szerinti rendbe próbálom sorakoztatni /a n/őket, ám mintha az igazi még hiányzana közülük… A hosszú út után végre elérkezem a vadon határához, de nem találom bejáratát -, mivel elrejtett az a közönséges földi halandók elől, ám egy színes kis madárka mégis megmutatja azt -, és már bent is vagyok benne/d/. A látott kép gyönyörűsége életem legnagyobb földrengéseit is feledteti velem., és mintha a Kánaánban járnék -, mit szinte Paradicsomkertként élek meg. Cinkék, nyulak és mókusok kötik le figyelmemet, viszont nem hallom a vadonnak hangját -, mit most még nem értek. Életemnek kérdőjelei valóságos indaként fonódnak rám, de mégis kapok levegőt -, és megpróbálok lépésenként haladni a Tiszta forrás felé, melyet nem találok -, ugyanakkor minden lépésem körültekintőnek hat, hogy még csupán véletlenségből se gázoljak abba. Meglep az is, hogy a sűrű erdő nincs megművelve, mégis elképesztően műveltnek tűnik. Innen már csak néhány lépésre van egy tó, hol egy tavi-tengeri Tündérre lehetek figyelmes -, és annak énekére. Hangja tökéletesen megegyezik a vadon hangjával -, mit már hiányoltam. Közelebb megyek és kérdésemre, hogy – mi a neved -, azt a választ kapom tőle, hogy -/Sz/irén. Nem is akármilyen! Neve ősmagyarnak hat. Ezután kisétál a vízből teljes szépségében, és én szemérmesen lehajtom fejem -, de ő azt mondja, hogy megnézhetsz bátran, hiszen inklinációm feléd -, nem ma kezdődött el. Ezt nem tudtam. Beszédét folytatván a vízre mutat, és közli velem, hogy ez itt a Feneketlen tó -, de én nem vagyok feneketlen és nézd meg formáimat. Nézem, és fényképezőgépemet keresem, ám ő megfogja kezeimet. Teljességgel szédületbe ejt ez a /Sz/irén, majd meglepő kérést intéz hozzám. – Ne keresd hibáimat e-mail, viszont ha keresnék sem találnék azokból -, s avval próbálom meg elvarrni a szálat, hogy a hibák majd megkeresnek téged, s óriásmosollyal jutalmaz. Majd magához ölelvén arra kér, hogy vigyem el magammal Budapestre. Próbálnám lebeszélni erről, hogy nem Budán lakom -, hanem Pesten, és annak Józsefvárosában. Erre ő -, de nem az számít te csacsi, hanem csak a  személyes boldogságunk. Nem kell mondanom de úgy magához ölelt, ahogyan az csupán a nagykorúaknak írt népmesékben fordulhatna elő.

    Elbúcsúztunk a vadontól, s már együtt folytattuk utunkat /Sz/irénkével.

    /Sz/irénke azóta elfelejtette a vadont, és sajnos engemet is. Elhúzott mellőlem, és sorsa másfelé vitte. Szerencséjére. Szívemben azonban nem lehet harag - és nem is lesz -, hiszen be kellett látnom, hogy életét nem kötheti egy vacak kis fényképészhez az, aki a vadon szépségét hordozhatja önmagában ajándékként. Mert minden csupán ajándék, mit megkaphattunk.

    Azóta örömmel nyugtázhattam, hogy végre megkerült életem nagy-nagy szerelmeinek a még hiányzó láncszeme -, mely messze a legmagasabb!!!

 

Budapest – 2011. febr. 01.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Köszönetem

(Bősze Emil Miklós, 2011.02.08 22:23)

Köszönöm szépen -, és hosszú ideje nem írtam már. -_-

lotuszom@freemail.hu

(Lótusz, 2011.02.08 19:03)

Kedves Emil... Te csak azt hiszed, hogy kint vagy erdőből..:)))Valójában a vadon - védelem, otthon, titkok, és remények színhelye - mindig is a Tiéd marad. Beléd ivódott a hangja, illata. ... Csendjének üzenete irányítja gondolataidat, ... és vele együtt dobban a szíved. Szövetség ez. Életre-halálra.
Írásod nagyon szép, gratulálok szeretettel, E.

Még mindig a képről

(b e m, 2011.02.02 13:56)

Kedves Judit! --- Értem én. Így is, meg úgy is. Érzem jókedved és vidámságod, s magam is a mennyei derűt keresem -, és ha figyelek ott is van az. Ha nem figyelek, elszáll. Máshová, és másokhoz. Szobraim? Igenis bálványaim, noha azokat nem magam alkottam. Én csupán kivárom az évnek azt a néhány napját és azt a megfelelő fényállást -, amikor egyáltalán érdemes megörökítenem azokat. Ha megnézed ezen reliefet kinagyítva, meglehet többet mond. Vannak oly szobrok is a Kerepesi temetőben, amelyek az év egyetlen pillanatában sem láthatják a Napot! --- Lehangol? Ugyan! A gondok azok sohasem a felszínen vannak, hanem a mélyben. Sok embernek nincs lehetősége, hogy megtekintse ezen alkotásokat -, és talán ezért is jó, ha megláthatják. Ezek a szobrászok nagyot alkottak! --- Maradj meg örömben, és békességben. Légy boldog, és ahogyan megbeszéltük. Köszönöm figyelmed! Szeretettel: e-mail. -_-

A képhez...

(Bősze Emil Miklós, 2011.02.02 10:40)


Évekkel ezelőtt intézte hozzám a következőket egy igen kedves Barátom, aki nálamnál jócskán idősebb volt -, és bölcs: e-mail, hogy nincs néked magadhoz való eszed? Kérdése naponkénti visszhangként követ. -_-

A fényképfelvételen...

(Bősze Emil Miklós, 2011.02.02 10:35)


Kerepesi temető - Budapest 2011 -_-