Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak Neked: A Múzsám megszólított --- A hatszázadik! ---

2010.10.05

               Csak Neked: A Múzsám megszólított    --- A hatszázadik! ---

 

     Mily rövid is az élet, ha nem Matuzsálemről van szó! Féltett leckekönyvének sorsa felett töprengett valaki, de közben megfeledkezett a sors nagy leckekönyvéről. Bevallom, hogy én voltam az, akinél sohasem volt rendben -, parányi életem óriási leckekönyve. Voltaképpen máris lelepleztem magam, még mielőtt a Kedves Olvasó(m) -, bármit is kiolvasna soraimból, vagy belőlem. Most következő írásom így akár önéletrajzom regényrészlete lehetne, csakhogy lesz-e? Sanyi bátyám mindössze négy éves múlt és a családi ház udvarán nyugodtan játszadozott, mikor Édesanyám éppen a rádiót figyelte -, s benne az időjárást hallgatta, igaz akkor még nem gondolt az Időnek járásával… Az azonban még Anyámnak is különös jelnek tűnt és meglepőnek tartotta egyben, hogy a meteorológusok hosszantartó napfényes időt jelentettek s, hogy felhősödésre még csak számítani sem lehetett -, amikor megszülettem. Anyám ezt szó szerint vette. A bába - akár egy baba – ahogyan könnyedén kezébe vett, rögtön azt érezhettem meg, hogy valaki lelkemig nyúl és ott valamit jólesően megérint bennem -, mintha csak megcsókolt volna. Majd egészen halkan súgva csupán annyit mondott „csak nekem,” hogy tehetséges leszel, de ezt Drága Szüleim nem hallhatták meg -, sőt voltak idők amikor pont mind ennek az ellenkezőjét vélték felfedezni életemből. A bábám – majdnem azt írtam, hogy: a babám – nem kért juttatást a szülés levezetéséért, majd mosolyogva eltávozott. Édesapám ezt követően megjegyezte feleségének, te Babi -, ez a bába meglehet még nincs tizenhat éves sem! Nagyapám és Édesapám nevét továbbvihettem, de már az új helyesírás szerint, e-mailként. Mint aki nehéz homokzsákot cipel, és szeretne megszabadulni attól -, próbálkozom csupán gondolataim elrendezésével, de nem megy (mert nem jössz). Rohanó világ az élet, mit azonban csak egyszer lehet körbejárni -, nyilván, amennyiben megvan az ehhez elegendő erő, kitartás és hit. Különös dologra határoztam el magam, az esős idők beálltával - noha a időjósok napfényes folytatással hitegettek – és úgy döntök , hogy végigjárom a  (szobakerékpá)romon -, eddigi életemet, ugyanis ez egy elengedhetetlen kellék a dolgok általam való kitekeréséhez -, ami rád persze nem jellemző. Nem foglalkozásom a kóbor apácák megtévesztése, hiszen fényképészetet tanultam -, és nem kuruzslást. Így

bizonytalanul ülök most szobakerékpáromon, mely tétovaság sohasem volt jellemző rám -, viszont azon félsz  fészkelte magát belém, hogy vigyáznom kell, mivel nem lenne tanácsos önnön sorsomat kereszteznem -, ám próbálom elhessegetni a gondolatot. Tekerés közben arra lehetek figyelmes, hogy szobámnak falán – mint egy kivetítőn – ott fut egy szép tizenhat év körüli leány, ki első látásra vékonyka -, mégis csinos. Búzakék szemeivel, és vállig érő szőke hajával most külön nem foglalkozom -, pedig megérné, viszont domborzatáról és fekvéséről meg földrajzszakon kellene foglalkozniuk az egyetemeknek. Fut, csak fut -, de nem előz meg, mint aki nem akarja elvenni előlem a dicsőséget -, amiről nyilvánvalóan nincs is tudomásom. Magam erő(m)ből tekerek, megterhelve izmaimat, Téged és olykor túlfeszített idegekkel, kalóriák garmadát égetve el. A lány azonban fiatalosan, lágyan és könnyedén szaladt -, mint aki lélekből fut és valósággal röpült, akár az Idő. Lám így fut el mellettem tehetségem -, már ha van egyáltalán, és nem veszem észre -, gondoltam magamban. Az élet, még ha szép is -, csupán vergődés. Ugye a nagy hal nem fulladhat vízbe? És a kicsi? Az élet az mégiscsak több mint állandó feszültség, tekernek gondolataim -, amikor oázishoz érkezem el. A mellettem futó leány is abbahagyta a futást, hogy megszólítson. Avval kezdte, hogy úgy tekintesz rám e-mail, mint egy cserebogárra, pedig én igazán nem cserélgettem partnereimet -, és azt látom, hogy feltételezésed sincs személyemről -, pedig én vagyok az ki megszületésed óta bábáskodom sorsod felett, bár azzal tisztában vagyok, hogy végzeted nem lehetek. Látom életed siralom völgyét – mit mindenki lát. Múzsád vagyok csupán, és elhoztam hatszázadik írásodnak piszkozatát. Tarts bűnbánatot, és akkor Olvasóid ajándéka és vigasztalása lehetsz.!

 

- Köszönöm, hogy elolvastad! - Parádfürdő /Felső Tündérkert/, Mátraballa – 2010. okt. 04-05.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Múzsa

(Ilona, 2010.10.07 22:45)

Ha a múzsát ott hordod bent a szívedben, hogy fogod a valóságban megtalálni?
Kérdezhetek ilyet?