Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életem különös megrendelői --- 680. ---

2011.03.05

Kép

Életem különös megrendelői --- 680. ---

 

Egy idegenföldön élő író nem kis nehézségek árán, megtanulta a magyar nyelvet. Remekül ismerete tehát a magyart, szinte már anyanyelvi szinten -, ám nagy bánatára, sosem tanult meg magyarul érezni.

   

    Csupán azért írtam le mindezt, mivel voltak helyzetek amikor fényképészként -, magam sem láthattam tisztelt megrendelőim gondolatai mögé.

    Nem is egyszer…

    Most következő eseteim megtörtént eseményeken alapulnak – melyeket elfakít bár az idő -, ám mégsem elfeledhetőek.

    Egy nagyváradi belvárosban álló magánház tágas udvarán kellett lefényképeznem egy gyermeket, és ugyanezt a gyermeket egy bőröndbe behelyezve -, amint viszi egy különleges arcú, de mégis egy végtelenül szimpatikus férfi. A dolog lényege, hogy a gyermek nem félt a bezártságtól -, mivel tulajdon édesapja lehetett az aki vitte a bőröndöt, ki nekem meg játékos megrendelőm volt egyben.

    Sokszor azt hallom emberektől, hogy olyan az életük mint egy óceánba bevetett bőrönd -, mely még nem merült alá.

    Továbblépek.

    Egy tizenkét éves leányka temetésére lettem hivatalból kirendelve, kit a nagyváradi Rulikovszki temetőben készültek eltemetni.

    A román család a Hasas kápolnából / Capela Haşaş/ búcsúztatta egyetlen gyermekét.

    Adott pillanatban a szülők váratlanul leemelték leányukat a ravatalról, és maguk mellé állították fel két lábra/!/, és ezt kellett lefényképeznem.

 

    Azóta eltelt néhány év, s most már Jairus leányának történetét juttatja eszembe, s abból, hogy – a leányzó nem halt meg -, hanem aluszik.

    Jairusék megláthatták a csodát -, miközben magam meg azóta is ott állok ledöbbenve és tehetetlenül, kezemben egy szál fényképezőgépemmel.

 

http://www.bemiklos3.eoldal.hu  

 

Budapest – 2011. márc. 05.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

lotuszom@freemail.hu

(Lótuszvirág, 2011.03.30 21:11)

Döbbenetes történeteket ismersz kedves Emil...
Írásod tanulsága pedig, hogy megtanulhatunk egy nyelvet tökéletesen..., de érezni/érteni soha nem fogjuk az adott nép érzéseit...
Gratulálok írásodhoz, és a képhez, mely rendkívül szép.

A fényképfelvételen...

(Bősze Emil Miklós, 2011.03.05 20:05)

... Kerepesi temető - Budapest -_-