Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hitemben csenevész maradtam --- 667. ---

2011.01.30

Kép

Hitemben csenevész maradtam --- 667. ---

 

 

A pap szavai nagy messzire hangzottak el kitörölhetetlenül és visszatérően, hogy -, ez az én testem amely ti érettetek megtöretik. Ott helytelenkedtünk csak Bátyámmal a templomban, várva az istentisztelet végét – még kisgyermekként…

   

    Egy alkalommal anyai Nagymamámat látogattuk meg Szatmárnémetiben, amikor a város még nem ismerte az árvizet. Szüleimmel és Bátyámmal boldogan, s nagy izgalomban érkeztünk meg a Tiszaújlaki út végére, hol takaros kiskertes magánházak sorakoztak -, zöldségeskertekkel és gyümölcsösökkel. Szőlővel.

    Nagymamám házi kertjének végén volt egy árok, melyet akácfák szegélyeztek -, ahonnan már a szántóföldek következtek.

   Nagyanyánk egyik este arról beszélt, hogy minden egyes búzaszemen ott látható a Jézus arca, amin akkor még csodálkozni tudtunk.

    Másnap az érő búzatábla szélén tekeregtünk Bátyámmal és Unokatestvéreimmel, hogy megnézzük valóban igaz-e a búzaszemek analógiája -, Jézus Urunknak arcával?

    A család gyermekei mind látni vélték az arcot, sőt volt aki az egész testét látni gondolta  az Úrnak -, és mind-mind nagyobbaknak látták, miközben én ott álltam, mint aki hitében a legcsenevészebb, semmit nem érzékelve a búzaszemeken.

    Majd váratlanul egy lehullt búzaszemre találtam, mit felemeltem -, és mindenki legnagyobb csodálkozására azon a Keresztet találtam felfedezni.

   

    Az Idő -, nagy kegyetlenséggel húzta át naptárában az eltelt éveket, és evvel gyermekkoromat.

   Az évek közben megtanítottak a búzaszem hasonlataira.

 

    Még ma is – annyi év elteltével -, büszkeséggel tekintek vissza gyermekkoromra, hogy magam lehettem az egyedüli aki megláthattam a búzaszemen lévő Keresztet, és el ne felejtsem, hogy azóta megláthattam az Úr Jézus arcát is.

    Ámen!

 

Budapest – 2011. jan. 29.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós

 

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Köszönetem

(Bősze Emil Miklós, 2011.02.15 07:54)

köszönöm Ilona..

Szép történet.

(Ilona, 2011.02.13 20:27)

Megható és kedves, nagyon szépen köszönöm.

Köszönetem

(Bősze Emil Miklós, 2011.01.30 21:23)

Köszönöm fáradhatatlan figyelmedet és Szeretetedet. -_-

lotuszom@freemail.hu

(Lótusz, 2011.01.30 21:16)

Testvéreid a magokba képzelték a képet..., de Te találtad meg a lényeget, kedves Emil. A keresztet, mit mindannyian megkapunk születésünkkor. Visszük, olykor beletörődve, máskor morgolódva..., de nem cserélnénk el senkivel. A miénk. Pont akkora, mint amennyit elbírunk.
Gyönyörű az írásod. Szeretettel gratulálok, E.

Egy bejegyzés

(Bősze Emil Miklós, 2011.01.30 08:14)

"Talán most soron kívül Magdinak válaszolok. Lehet még nem pihent le. --- Nem én találtam meg a Keresztet, hanem a Kereszt talált meg engem -, s ez az ami szorongat. Amit magam szorongatok - vagy szorongatnék -, az teljesen lényegtelen, csupán fontosnak mutatja magát. --- Magdikám, mutasd magad! - Legyen szép vasárnapod! -_-" Magdi a tengerentúl él... -_-

A fényképfelvételen...

(b e m, 2011.01.30 08:09)

... Kerepesi temető - Budapest 2011