Vándorfényképész

Kinyíltak csipáid --- 645. ---

Esténként rendszerint Budapesten fekszem le, és alszom is el -, ahhoz, hogy Nagyváradon ébredjek fel - álmaimból.

    Miért is indul el a nagyvilágba az, aki földhözragadt (?) -, merül fel bennem önkéntelenül is a kérdés.

   Jelenléted azonban nem számít álmosító körülménynek, és csillogásoddal újra sikerül magadra vonnod figyelmemet.

    Hiába is üres a zsebed, mert tele van a szíved -, s a lelked meg egyenesen /természetvédelmi/ ritkaságnak számít, de ezt nem tőlem tudod!

    A sors által kijelölt ösvényed meglehet göröngyösebbé lett az átlagosnál, viszont mindenki arra gondolt, hogy képtelen vagy változtatni helyzeteden -, mivel azt látták csak meg – igaz rosszul, hogy beletörődtél végzetedbe, ám ez kifejezetten egy tévedés lehetett -, mert csak az orrukig láttak, s nem számoltak avval, hogy nem kell pénz a szegénységhez.

    Nem is tudom, hogy mi lett volna veled, ha beborít a sok pénz? Biztosan kiborultál volna ettől, és erre fogadni is mernék.

    A pénz?

    Jobb, hogy nincs pénzed, mindazonáltal boldogabb vagy -, igaz a kabalababa, a plüssfigura és az egyéb efféle tucatárusok -, így kevesebb bevétellel számolhatnak…

    Régen áhított és remek alkalom kínálkozik most, ami egy meglepő fordulat is egyben -, ahhoz, hogy visszaverd a támadások sorát -, mit ellened indítottak.

    Magabiztosnak tűnsz, és nem érhet több csalódás -, bár a gátak még ott vannak, ám már meg nem ingathatnak -, mióta magad mögött tudhatod az Adventet, melybe örömet viszel.

    Továbbítandó ajándékaidban ott lehet mindaz, mit eddigi körülményeid nem engedhettek meg -, de ez már a múlté – és nem a multiké, hiszen nem vagy már földhözragadt -, és időközben kinyíltak csipáid is.

Budapest – 2010. dec. 02.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---