Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Marthi Anna - Bősze Emil Miklós: Tele Benő

2010.12.14

 Kép

Marthi Anna - Bősze Emil Miklós: Tele Benő
Marthi Anna, 2010. december 14., kedd, 13:00
 

 

 

 

Benő még csupán fotográfusinasként tett-vett a fotóműteremben, amikor megvásárolta tüköraknás fényképezőgépéhez az első cserélhető teleobjektívjét. Fényképészkollégái ezek után egyszerűen csak Tele Benőnek hívták, miközben előhívta filmjeit és papírképeit a fotólaborban - vígan fütyörészve.

Ősz volt. Egyszer csak felötlött Benőben, mi lenne, ha nem csak arcokat fotografálna, egy kicsit bemutathatná az új teleobjektívjét az ősznek is: a fáknak, leveleknek, alkonyi égnek; fogta masináját és elindult az erdőbe. Nagy műgonddal készülődött elcsípni a megfelelő napsugarakat, rőt vállú hegyekre fókuszálta a távolságot, és amíg a blendéjét állította... egyszer csak szöszmötölést érzékelt a közelben. Arra lesve, egy emberre lett figyelmes, kövér, tele bendőjű ember ücsörgött egy tuskón, és olvasott. Olykor hahotázást, néha csilingelő kuncogást hallatott.

Először úgy gondolta, hogy tovább megy - ám kíváncsisága visszatartotta - odalépett az ember elé, majd megkérdezte, hogy jó irányba halad-e a Balaskó-tető felé - jóllehet Benő tudta, hogy merre halad - ám most egyszeriben a könyv foglalkoztatta. A beszélgetés gyorsan beindult, mintha már régről ismerték volna egymást.   

– Mit olvas bátyámuram? - kérdezett rá Benő.

– Ó kedves, most kaptam egy debreceni barátomtól egy nagyszerű antológiát - s már nyújtotta is a könyvet a fiatalember felé, hogy megnézze azt.

– De hiszen ez egészen friss, látom a borítójáról, hogy 2010-es - csodálkozott csak Benő.

Elég az hozzá, hogy Benő többször járta eztán az erdőt. Még azon a napon ott, a tuskótól indulva bátyámuram felolvasott, közben alig vették észre a sötétedést, nézte Benő bátyámuram száját, fölötte bajusszerű pelyhedzés, néhol egy hosszabb szőrszál lengedezett - ahogy beszélt - olyan jókat kurjantgattak együtt, hol előre futottak örömükben, hol hanyatthengergőztek a füvön, ha valamelyik írás megkacagtatta őket, a telebendő is remegett, de Tele Benő is elfeledkezett magáról, úgy rázta könnyesre szemeit a nevetés.

Ismételten sétáltak egészen az ősz végéig, újabbnál újabb könyvek kerültek elő, felolvasásaik átnyúltak a télbe, még a hideg sem rémítette meg őket, beleélésük intenzitását csak fokozta, ha olykor kesztyűs kezükben acélosodott és rázkódott a jeges széltől, a könyv lapjain található megannyi emberi titok.

Elég az hozzá, hogy a tavasz is elmúlt, jött a nyár, majd elment... a találkozások, felolvasások csak fokozódtak. Mire Benő újra az őszben lépkedett, mellette a száj beszélt; a szavakat hangsúlyozva, ellensúlyozódott a táj szépsége... és furcsa dolgot vett észre a mi Tele Benőnk.

Az eddig bajszos, szőrös, kövér pocakú barátja - mert immár mondhatjuk róla ezt - sudárabb és vékonyabb volt, mint a legegyenesebb fenyő az erdőben, pocakja a sok járkálástól lement, bajsza eltűnt, szőrei hajaj...  csak dús varkocsát leste, és rádöbbent az egyensúlyra, amit eddig a fotólaborban keresett, megannyi hétköznapi ember-arcban, íme itt áll előtte, kint a természet kellős közepén, ahol levelet, fát, erdőt jött fotózni... de annak egy éve már!

 

 

2010.12.13.

 


Olvasva: 25 alkalommal -

Most érkezett:


Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ilonának

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.15 16:16)

Kitettem a főoldal menüjébe. -_-

Eddig...

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.15 13:30)

Módosítás Törlés Nem publikus Hozzászólások: 10 Nézet: 39

Tegnap estétől!

/Bemásolva a szerkesztői pultról./ -_-

idehoztam

(ilona, 2010.12.15 11:17)

http://bekeesszeretet.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=101092
...és maga az ének:
http://bekeesszeretet.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=101095

természet imádata

(ilona, 2010.12.15 10:52)

Csak mostanra érett meg bennem - mert közben utána kerestem - a mai Jézus-üzenet éppen a mindenség imádatára szólít.
A három tűzbeesett ifjú története nyomán...

(A mai üzenetet beírom az "Ilona rovatba", hogy ne kelljen keresni.)

Alig várom, hogy legyen egy kis időnk, az erdő teljesen rabul ejtett.

Amerre egy hónapja jártunk, ráleltünk a dombok mögött megbúvó szomszéd kisfalura... csodálatos világ.

A fák pedig tudnak ölelni, hallgatni, s ha kell, akkor beszédesebbek minden emberi szónál:)

Köszönöm mégegyszer a történetet.

A gondolatok mindig összeérnek, ha az a cél:)

az perc jelenében élve a változás

(Marthi Anna, 2010.12.15 10:16)

Ilona, ha erdőjáró vagy, biztosan érzed, ahogyan kitárul a tér, nincs már bezártság, mindent lehet, még akár olvasni is, kacagni, felhőtlenül megélni, ahogyan "megáll az idő"...és közben a túl-súly is pille-könnyűvé nemesedhet. Kicsit idilli, de a természet még mindig képes láttatni, merre érdemes keresnünk az önazonosságot, miközben a változásokat sérülésmentesebben élhetjük át. Köszönjük, hogy elolvastad!

A gondolat folytatása

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.15 08:14)

Ott van, ahol vagyunk. -_-

Köszönetem

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.15 08:12)

Köszönjük, és köszönöm szépen.

Manna a Héttoronyban alkot, elsősorban verseket.

A pillanat?

Az mindig ott van! -_-

és az idő egyszerre megállt

(ilona, 2010.12.15 08:04)

Köszönöm, nagyon kedves történet, elvarázsolt az erdő sűrűjébe (mostanság sokat járunk erdőbe, köröttünk csak erdő-erdő...), könnyen becsalt a fák közé.

Csodálatos találkozás, mikor az idő megáll köröttünk, keressük mindig azt a pillanatot.

lohalalmail@gmail.com

(Marthi Anna, 2010.12.14 20:41)

köszönjük szépen Lótusz-om :o)

Köszönetem

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.14 19:11)

Köszönjük, és köszönöm szépen. -_-

lotuszom@freemail.hu

(Lótusz, 2010.12.14 18:28)

Itt is, most is Veletek örülök a szép történetnek, közös munkátoknak! :)
Kedves Manna és Emil! Nagyszerűt alkottatok! Szívből gratulálok, Lótusz.

Fogadjátok Szeretettel...

(Bősze Emil Miklós, 2010.12.14 17:10)

... Mannát, és közös munkánkat. -_-