Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rettenetes nagy bajnak gondolom --- 607. ---

2010.10.27

Kép

Rettenetes nagy bajnak gondolom --- 607. ---

 

Mennyire elhanyagolttá lettél, s az általad kapott hírek nyugtalanítóak.

    Nem lettél igaz tehertétel környezetedre, de már-már azon is csodálkozol -, ha nem törnek pálcát feletted.

    Igaz, továbbra is ügybuzgón teszel-veszel, és valami azt mondatja most belülről veled, hogy sikerességed nem pihenhet.

    Különben magam is ezt mondanám, ha meghallgatnál.

    Továbbra is élénken foglalkoztatja személyedet a felhőknek világa – ahová ábrándjaiddal elvonulsz -,  s e világ felhőit sohasem okolnád, ha nem jeleznének fényükkel a csillagok.

    Ha tehetnéd most utasításokat várnál tőlem, s kivételesen nem lennél elutasító irányomba.

    Ám erről nekem még csupán tudomásom sincs, de arról sem, hogy most éppen rendőrségi áteresztő pontoknál kerestetsz engem –, és múltunkat, mely máig sem hagy nyugodni…

    Végleg, nem fogyhat el a remény, és ki kellene mondanunk végre a döntő szót -, nem egymásra várva és mutogatva evvel.

    Már látom, hogy követelménylistádhoz sem ragaszkodsz oly szorosan -, de miért is csinálnál rendszert abból(?) – mi eleve rendszertelen.

    Már hallom önfeledt kacagásod, de mégsem vizsgálod át gondosan nevetésed -, mint korábban /- s nem Napóleon korában/.

    A dolgok egy határon túl már nem gabalyodhatnak jobban össze.

    Rettenetes nagy bajnak gondolnám viszont, hogy fogyókúrád nem eléggé hatásos, s, hogy nem jár/sz/ még szemmel látható eredménnyel.

    Ám, így is csíplek!

    Ha hagyod.

 

Budapest – 2010. okt. 26.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Így igaz!

(Bősze Emil Miklós, 2010.10.27 16:54)

Valóban fénnyel lenne szükséges átírni soraimat...

Köszönöm Ilona. -_-

Fény írja soraimat.

(Ilona, 2010.10.27 16:31)

Lelkünk a papírlapunk, amelyre nagyon sok üzenet került, lassan már olyan, mint egy telefirkált piszkozat, pedig regényt szerettem volna írni, egy szép regényt, melyben a hős a végén boldog lesz. Erre van egy piszkozatom, melyet nem is én írok, mindenki belefirkant egy-egy üzenetet, sőt van olyan üzenet papíromon, ami már magától vésgéli a nekem nem tetsző sorokat.
Lassan már nem fér rá semmi, hát nem látod, ne taposd tovább lelkemnek kis könyvét, nézésed is átszakítja a lapokat.
Már csupán a felhő tartja össze a meggyűrött lapon a szálakat, ha felhő nem lenne, papírlapom végleg szétfoszlana, s akkor hol gyúlhatna meg a reménység csillaga?
A fent messzire van - mégiscsak kell az a piszkozat, mely onnan lehozza (leimátkozza) a fényt, ami aztán átírja a sorokat.

Fájdalom

(b e m, 2010.10.27 11:19)

Fájdalom, lehetne a címe - a Kerepesi temetőben készült fényképfelvételnek. -_-