Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vacsi Jancsi emlékére --- 683. ---

2011.03.10

Kép

Vacsi Jancsi emlékére --- 683. ---

 

Tizenhat hónapnyi katonaság nem nagy idő, s e megállapítás lehetne akár helyes is, ha történetesen nem másról lenne szó.

 

    Jancsiról nem sokat ismertem, s amit meg tudtam is -, csupán elhalványodott, az eltelt Idő súlya alatt.

    Tény az, hogy sorkatonaságomat vele kezdtem el Buziásfürdőn.

    Együtt kaphattuk meg azt a tankparancsnoki kiképzést, melynek tulajdonképpen semmi hasznát nem vettem - szerencsémre.

    Jancsi marosvásárhelyi születésű volt, s ott is érettségizett helyben a Bolyai Líceumban…

    Ő és én lehettünk azon irigyeltek, kiknek menyasszonyjelöltjeik voltak.

    Amikor levelet kaptunk kedveseinktől, annak igen magas volt az ára -, mit fekvőtámaszokkal kellett megváltanunk.

    Mindkettőnk fülei véresre fagytak, az élet februári mínuszaitól -, és katonabőröndjeinkkel együtt ha kitettünk ötven kilogrammot.

    Majd Bukarestbe kerültünk a kiképzés befejeztével, hol immáron magyar létünkre lehettünk tankparancsnokok.

    Egy alkalommal Jancsit valamilyen gyakorlatra vitték – amiből én megmagyarázhatatlanul kimaradtam -, ahová egy teherautóval indultak el.

    Még ott ült Jancsi az autó platóján, és annyit mondott csak nékem, hogy azt érzi estére levelet kap Kedvesétől.

    A katonai teherautó azonban nem ért sohasem célba, mivelhogy útközben felborult -, aminek következtében Jancsi a helyszínen életét vesztette…

   Az általa még a reggel jelzett levél, estére valóban meg is érkezett -, viszont Jancsit már mindhiába kerestük!

    Nem tudtam volna magam sem napirendre térni a dolgok felett.

    Aznap én is levelet kaptam, s a szokásos fekvőtámaszok következtek.

    Az én kapcsolatomból a későbbiekben jegyesség lett, ha nem is házasság.

    Az eltelt évek során meg annyiszor megfordultam Marosvásárhelyen, hol ma is sok-sok kedves barátom él -, de a várost valamiért mégis üresnek érzem.

    Kedvese további sorsáról nincs tudomásom.

    Befejezem.

 

    Nem tudom, hogy a Kedves Olvasóm megértett-e valamit is történetemből, miközben bennem meg a miértek tombolnak.

    Az egyik felvétetik -, a másik meg ott hagyatik.

    De miért is???

    Ám mi ezt nem tudhatjuk.

    Van Aki bölcsebb nálunknál.

    Énókh is fiatalon halt meg, pedig Istennel járt. -, viszont az Atya magához vevé!

   

    http://www.bemiklos3.eoldal.hu

 

Budapest – 2011. márc. 10.

    Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

jo

(mama, 2015.01.21 16:19)

Jo az oldal.
UDv:mama